Meghalni csak mások szoktak

„Nem voltam benne biztos, hogy ezt élve megússzuk.”

Ahol van élet, ott veszteség is van. Életünk során mindannyian veszítünk el szeretett embert, rokont, barátot. Az ebből fakadó fájdalom rettenetes, néha több is, mint amennyit elbírunk.

gyan lehet megbirkózni a gyász, a fájdalom, a tehetetlen düh és a gyötrő bűntudat által okozott érzelmi zűrzavarral? Verjünk szét mindent vagy forduljunk magunk ellen? Ne is vegyünk tudomást az egészről és lépjünk tovább? Süllyedjünk depresszióba és adjuk át magunkat a halálnak?

A széles körben elfogadott pszichológiai modell szerint a gyász öt szakaszból áll: először a sokk és a tagadás következik be, ezt váltja a düh fázisa, utána jön az alkudozás, majd a depresszió, végül pedig az elfogadás és az újrakezdés. Mi van viszont akkor, ha valaki megreked az első négy fázis valamelyikében, és a megváltó elfogadás elérhetetlennek tűnik?

A Meghalni csak mások szoktak” három testvér, Luna, Tomas és Jonathan történetét meséli el. Azt, hogyan küzdenek meg egy súlyos veszteséggel.

Bár ez egy osztálytermi előadás, mely halál és az azt követő gyászmunka tabu-témáit tárgyalja, nemcsak iskolai osztályok, hanem mindazok számára is tartalmas élmény,  akik életük során vesztettek már el valakit. 

Az előadás időtartama: színházpedagógiai foglalkozással egybekötve 90 perc

Előadásjogok: Britta K. Schreiber

Meghalni csak mások szoktak

Britta K. Schreiber

Osztálytermi darab

14 éves kortól

Szereposztás

Luna                                                   Raffaela Lanci

Thomas                                              Paul Wiehe

Jonathan                                            Johannes Tinchon

Rendező, díszlet, jelmez:                   Britta K. Schreiber

Premier: 2026. október 6.